A II. Világháború idõszakával számtalan könyv foglalkozik. Apám naplója abban különbözik a legtöbb visszaemlékezéstõl, hogy aki írta, nem tábornok, miniszter, vagy bármilyen egyéb "fontos ember" volt, hanem csak egy egyszerû katona. Az is különlegessé teszi ezt a visszaemlékezést, hogy lejegyzõje nem író, vagy költõ, csak egy mindennapi ember.

A szöveget lényegében az eredeti változatában teszem közzé, csak néhány gépelési hibát javítottam. A legtöbb helyen megtartottam Apám helyesírását és nyelvhasználatát, ami sok helyen eltér a mai köznyelvtõl, jórészt a közben eltelt évtizedek miatt. Az eredetileg egybefolyó szöveg tagolását és a címek beillesztését én végeztem el.

Az illusztációkat Apám hagyatékából válogattam.

• Külön lapon, itt gyûjtöttem össze néhány, kortörténeti szempontból érdekes dokumentumot, amelyek szintén Apám hagyatékából kerültek elõ.
• Apám életrajza itt olvasható.
  

Szeretettel ajánlom a Naplót minden érdeklõdõ figyelmébe és köszönettel fogadok bármilyen megjegyzést. Az anyag pillanatnyilag a munkahelyem szerverén van, a lehetõségért ezúton fejezem ki köszönetemet.

http://www.mfa.kfki.hu/~mark

Indulás délre
Irány Jugoszlávia!
A csetnikek támadása
Haza!

Vasárnaponként templomba vonultunk, ahol tábori lelkész prédikált.

A zsold tíznaponta két pengõ volt. Járt idõnként száz darab "Honvéd" cigaretta. A laktanya egyik épületében volt egy jól felszerelt kantin, ahol mindent lehetett kapni. Szeszesitalt is. Bánta is a zsebeinket a különbözõ õrvezetõknek, tizedeseknek és a továbbszolgáló szakaszvezetõknek fizetett ital, cigaretta, hideg és meleg étel ára! A karpaszományost a karján lévõ jelzésrõl könnyen fel lehetett ismerni, és nem lehetett kitérni a fizetés elõl a nem karpaszományosok részére, mert belõlük került ki szobaparancsnok és a folyosóõrség. Egyszerûen belekötöttek ezek a tizedesek mindenbe. A zsoldom mindig elfolyt erre a "népségre". Bár alacsonyak voltak az árak a kantinban, de sok kicsi sokra ment. A hazai csomagok jó felét is a kiképzõk ették meg, akik éjjel-nappal velünk voltak. A hadnagyunk lovon érkezett a laktanya melletti dimbes-dombos kiképzõ helyre. Elmélettel nem foglalkozott, csak ellenõrizte, mit tudunk már. Csak a kiképzõkkel tárgyalt, majd ismét felugrott a lovára. A kiképzés jó volt. Megerõsödtem, mozgékonyabb lettem és megszoktam, hogy logikátlan dolgokat is el kell végeznem, minden zokszó és görbe tekintet nélkül.

Politikailag mindig a cseh, a román, vagy a szerb volt az ellenség, azt kellett leszúrnunk, ha bántja a hazánkat. A kormányzót "bölcs hadúr"-nak nevezték.
 

A csetnikek nem hagytak bennünket enni, aludni, s örökké készenlétben kellett állnunk. Én zömmel kocsival jártam a falvakat és Szabadkát, de tiszta szerencse volt, hogy a fülem mellett elfütyülõ golyók nem találtak el. Mindig volt sebesült magyar katona, s ez oda vezetett, hogy néha egy fél raj lõtt a támadás irányába. Volt olyan eset is, hogy elfogták a lövöldözõt, de az kísérés közben kést rántott. Volt olyan nõ, aki az utcai nyomó-kúthoz jött vödörrel, s amikor arra ment az állandóan cirkáló negyedraj, akkor a nõ elõrántott a vedrébõl egy régi mintájú pisztolyt, s hason lõtte a mellette elhaladó katonánkat.

Csetnik hullák Pacséron

A nagyobb falvakban sok kocsma volt, s azokból szólt a zene. Állandóan ez: "Elhangzott a szó, zeng az induló, Gyõztesek megint hõsi fegyverink". Hosszabb volt a vers, de a sûrûn ismétlõdõ refrénre emlékszem. Hogy a lövöldözõ és késelõ csetnikek sorsa mi lett, errõl nem jött hír... Itt jegyzem fel, hogy eljövetelünkig egy jugoszláv katonát sem láttunk. Hová lettek? Utólag derült ki, hogy a jugoszláv hadsereg a támadó németek ellen ment és nem gondoltak a jugoszlávok magyar támadásra, hiszen meg nem támadási szerzõdésünk volt velük...
 

Kimerültek voltunk a sok éjszakai és nappali lövöldözéstõl, ezért mélyen elaludtunk és másnap reggel csak 8 órakor ébresztettek fel bennünket. Torna, menetelés és délben minden háznál 4-6 katonát bõséges ebéddel, s borral megvendégeltek a falusiak. Esteledéskor ismét be a tehervonatba és éjjelre Pesten kirakodtunk, utána alvás a laktanyában. Nagyon örültünk, hangosak voltunk, ölelkeztünk az itthon-maradt bajtársainkkal, de a bennünket rendezgetõ (azt hiszem Parsché) fõtörzsõrmester nevetve azt mondotta, hogy "nem sokára ismét bevonultok és mentek Oroszországba"! Igaza lett a fõtörzsõrmesternek...

Az õr bement, s visszajött 2-3 behívóval és félóránként ismételte ezt egészen este 7-ig. Tíz napon át, még vasárnap is ezt a "játékot" csináltuk, s akkor kiderült, hogy az Oroszországban lévõkhöz kellett volna menni, de a laktanyák telítettsége miatt ide a városparancsnokságra hozták volna a katonai felszerelést.Elismerte az egyik tiszt, hogy azt sem tudják, hogy mit kell tenni, mert mindenütt fejetlenség van... Az egész városparancsnoksági ácsorgás eredménye egy nagy meghûlés lett, amit csak 3 heti fekvéssel és kezeléssel tudtam valahogy kiheverni.

Ugyancsak 1942 elején, februárban ismét behívtak, s most már a régi laktanyában kellett jelentkeznem. Felszerelés után mindjárt beosztottak a zászlóalj egyik magasföldszinti irodájába. Az iroda a KÉB, vezetõje egy százados, s majd áprilistól egy õrnagy. Három nagy, utcára nézõ helyiség. Az elsõ szobában intézték a felszerelési, a másodikban egy civillel, egy fõtörzsõrmesterrel és velem a számvevõségi ügyeket. Több raktárunk volt, ott õrmesterek vagy "bezupált" szakaszvezetõ csicskásfélék, s éjjel-nappal külsõ fegyveres õrség. A polgári alkalmazott betanított az õ munkájára, amely zömmel abból állt, hogy fizettem a katonasághoz behívott lovak gazdáinak. Ugyanígy a kocsik, a kerékpárok (motoros), autók után is. Reggel 7-tõl du. 5 utánig tartott a szolgálat, de a két törzsõrm., õrm. és bezupált szakaszvezetõ este 8-ig is dolgoztak. Árukiadás éjjel-nappal lehetséges volt, s az anyag átvétele már hajnaltól. Volt olyan is, amely éjjel jött. Különösen a fegyvereket szerették éjjel hozni. Az õrnagy tárgyalt az alezredessel, ezredessel, városparancsnoksággal, Ludovikával, hadtáp parsággal, hadtestparral és stb.-vel. Én jártam a Nemzeti Bankba pénzért, a postára és sötétedésig körmöltem. Májusban elõléptettek õrmesterré. Zsold tíznaponként 2 pengõ. Szerencsére a havi fizetésemet az elöljáróságtól mindig megkaptam.

Kerepesi temetõ, Egyes honvéd sírja benne az elsõ. Sírja körül hat szobalány, Szûk szoknyája reped a farán, Köztük van az én rózsám, Kinek három gyûrû ragyog az ujján.

Kiderült, hogy tartalék tiszteknek óhajtottak nevelni, miután a fronton már nagyobb volt a tiszti veszteség. Sok katonai ismeret, sok szabály. Még a Clair féle párbajkönyvet is meg kellett vennünk. Oktattak karddal való tisztelgésre, jelzésre és vívásra. Oktattak kémelhárításra, hazafiasságra és védekezésre az ellenség propagandája ellen. Itt értesültem arról, hogy letartóztatásban van egy kommunista és azt ki fogják végezni. Schönherz Zoltánról volt szó, s oktattak az õ "bûnös"-ségérõl. Az élelmezés hadi élelmezés volt. Ide is járt az FTC sportcsapatot patronáló nagy hentes kocsija. Ez azt jelentette, hogy sok húsos ételt kaptunk.

Amikor a családnál az utolsó vacsorán voltam, jól kikérdeztek, s mondták a lánynak, hogy elmegy a parancsnokság az öreg Komáromba. Azóta is gyanús nekem az a sok kikérdezgetés. Hátha angol-várók voltak mindnyájan, vagy hírtovábbítók.

Több leány volt a parancsnokságon, s mindegyiket azzal riogatták, hogy jaj nekik, jönnek az oroszok, vagy a jenkik és nincs irgalom. Az egyik jól ismert énekesnõ is ijesztgette a nõket a megszálló katonáktól. Volt a parancsnoksági katonáknál katonai rádió is, s így minden nap hallgattam Londont. Innen tudtam meg, hogy a németek is bizonytalanok már. Tilos volt a rádiót a parancsnokság helyiségeiben hallgatni, de ki ügyelt rá. Csak a fentebbi ezredes fél Londontól. Nem merte hallgatni, mert tilos. Sokat jártam 5 óra után Székesfehérvár vendéglõiben. Mindenütt német tisztek és rangos legénységiek. A pályaudvaron és a város külsõ részein sok német katona a földön aludt, velük a sok fegyver és csomag. Nem a parancsnokságon aludtam, hanem kijelölték részemre egy módos család udvari szobáját, amelyben egy ágy, egy asztal és egy szék volt. Egy kis kályha is állt ott, s õk mindig befûtöttek, mire én hazamentem. Volt náluk egy hercig 20-25 éves cselédféle, aki nálam is takarított és mindig kérdezett, hogy mikor jönnek az oroszok. Mintha orosz lett volna a lány, de õ szlováknak mondotta magát. Törte a németet.

December 20-a táján több tiszt engedélyt kapott arra, hogy "evakuálni" vágyó családtagjait az öreg Komáromba hozhassa és részt vehessen a katonai ellátásban. Miután 2l-én levelet kaptam a felségemtõl én is kértem eltávozást, hogy elhozzam õt. Elõzõleg telefonon is errõl volt szó, de akkor szülei nem engedték el. 24-én megírtam az elhozatali engedélyt és 25-i kelettel kora reggel elautóztam Budapest felé. Dél felé érkeztem Nagybudapest határába, de a tábori csendõrök nem engedtek tovább, mert "már úgysem tud onnan kijönni". Estére ismét öreg Komáromban voltam, s még este befogott az õrnagy iratok válogatásába, s az otthagyandókat másnap kezdtük tüzelni.

Még egyszer volt lógulyás. Ez úgy történt, hogy én az SS õrnagynál kieszközöltem egy engedélyt a fõhadnagynak, hogy egy városba mehessen a kétlovas kocsinkon vásárolni az emeleten lakó felesége és két kis gyermeke részére scheinra textilnemût. A városban éppen légiriadó volt és a sok repülõbõl egyszer csak kivált egy gép, s rátámadt a fõhadnagy kocsijára, amely már a város szélén kívül volt. A pilóta letarolta a két lovunkat, de a fõhadnagy idõben elszaladt. Két kocsink hazahozta a kimúlt lovakat, s mi a másik két helységben lévõ katonáinkat húsos étellel megvendégelhettük. Volt egyszer nálunk egy tábornok, azt mondotta az "értekezleten", hogy ne menjünk a szomszéd helyiségekbe, mert eskünk kötelez, hogy csak parancsra távozhatunk a helységbõl. Várjuk meg itt az amerikaikat, mert õ tudja, hogy azok fognak idejönni. Mert jaj lenne nekünk, ha orosz kézbe kerülnénk, mert elvisznek Szibériába.

Lõdörögtünk, s egyszer csak valahonnan elõkerült egy tizedes rangú magyar katona. Megszólítom, s mondja, hogy jó lenne jelentkezni a parancsnokságon, hogy mi magyarok vagyunk. Elment, s azzal jött vissza, hogy írjuk össze neveinket, s majd... A hangszóró jó hangos volt, s egyszercsak megszólalt, hogy akik nem németek, azok jelentkezzenek. Hát éppen összeírtam velem együtt 10 magyar katonát és egy 20 év körüli francia leányt, akit a tizedes protezsált. A papírost elküldöttem a hangszórós kocsihoz, azzal, hogy mi magyarok haza akarunk menni. Haza Magyarországra, mert mi csak "kitelepítettek" vagyunk és itt nem harcoltunk. A ruhámba öltözött németet nem vettem fel a listára, mert féltem, hogy hátha SS jel van a karján. Hallottam, hogy azokat nagyon keresik. Reggel jó napos idõre ébredtünk, s egyszer csak megszólal hangszóró, hogy a Márk-listán szereplõk jöjjenek a kijárati am. bódéhoz és adják be irataikat. Beadtuk és vártunk. 11 felé szólítanak bennünket, odamegyünk a szólítóhoz. Az kikérdezi adatainkat, s egyeztetés után felküld egy ott álló teherautóra. Vittek Éger (Cheb) város túlsó végére és leraktak bennünket egy üres óvoda udvarára. Az óvoda zárva volt, csak a kis padok voltak kint egy halomban, meg egy pár kis asztal. Aztán az autó magyarázat nélkül elment.

Két éjjelt ott a padokon kínlódtunk át és sehol semmi. Kezdtem a közeli "elbújt" lakosoknál tájékozódni és csak kenyeret tudtunk kapni cigarettáért. Mert csokoládét és cigarettát az am.-aktól már az autón kaptunk. Harmadnapra egyik-másik társam levált. Azzal jöttek vissza, hogy beálltak a lakosokhoz munkásnak.

Negyednap, ahogy megyek az utcán kevés csomagommal, megállít egy ponyvás am. teherautó és mondja, hogy elvisz egy "lágerbe". Egy városszéli összelõtt, ablaktalan, kétemeletes laktanyába kerültem. Letesz, s átad az õrnek. Az mondja, hogy menjek az elsõ emeletre, ott van az iroda. Sok lom szanaszét, s a két fõbõl álló irodaiak beküldenek a "madzsar" szobába. Ott egy 10-12 fõbõl álló magyar csoport fogadott. Elmondották, hogy nekünk ki kell tisztítanunk a laktanyát, s ha az tiszta, akkor elvégzik az ablakozást, megjavítják a víz és villanyvezetéket. Határidõ egy hét, azaz már csak egy pár nap. Itt sokat dolgoztunk, sok hátramaradt iratot égettünk. Lõszert is tüzeltünk. Találtunk sok tejport és tejkonzervet.

Ugyanis, mint kiderült, itt lakott a m.kir. "Gábor Áron" honvéd tüzérségi hadapródiskola Nagyváradról. Sok tankönyvet hagytak itt. Egy Kelemen-féle német-magyar szótár még most is a könyvtáramban van. 44-ben még Kokovay Gyuláé volt. Szóval sokat takarítottunk, de kellett, mert csak így kaptunk ebédet, s 1 kiló kenyeret. Sok "cseszterfild" is leesett, s ezért a lakosok adtak tejet, mert az itt is sok volt. Nagy nehezen múlt a hét, s amikor már aránylag tiszta volt az épület, hoztak az amerikaik 50-60 hangos lengyel férfit, s vagy 15-20 fiatal lengyel nõt, úgy 10-15 kisgyerekkel. Nekik hoztak az am.-ak üveget és õk segítségünkkel beüvegezték a laktanyát. Aztán lett víz és villany. Mind a lengyelek miatt! Fölényesen is bántak velünk. Mi eközben 20-an lettünk, de továbbra is nekünk kellett takarítani. Emiatt sok volt a lárma és a fenyegetés, úgyhogy pár nap múlva kértük az am.-akat, hogy mehessünk innen máshová. Vigyenek, vagy engedjenek "haza". A sok vita eredménye az lett, hogy június elsõ napjaiban elszállították a magyarokat egy több barakkból álló lágerba. Június 10-tõl viselnünk kellett a magyar trikolort, mert a lakosság valami külön igazolást kapott. Ez a trikolor azt eredményezte, hogy 14-én lágerünkbe zúdítottak az am.-ak 50-60 zöld-fehér-piros trikolorú olasz katonát.

A láger parancsnoka egy am. hadnagy volt, hozzá tartozott 6 katona, akik beosztás szerint vigyáztak ránk. Egy a kapunál, egy a hadnagy ajtaja elõtt. Napjában 10-tõl 12-ig és du. 4-tõl 5-ig kimenõ volt. Aki ezt nem tartotta be, azt az am. konyhára vitték dolgozni. Azonban kiderült, hogy ez nem valami nagy büntetés, mert ott ehettek, ihattak. Volt olyan, aki haza sem jött éjjelre. Annyira ellátták õket, hogy már nem beszéltek arról, hogy hazamennének.

Úgy 3, vagy 5 nap múlva összeterel bennünket az am. hadnagy, s a németül beszélõ am. õrmesterrel elmondatja, hogy mindenkit megvizsgál egy am. orvos, megnézik iratainkat, s tábori életet fogunk élni. A barakkok külsõ-belsõ meszelése már másnap megtörtént. A tábor parancsnoka lesz Kiss zászlós, de a magyaroké én leszek, mint táborparancsnok-helyettes. A tábor meszelését és a takarítást az olaszok példásan végezték, de a magyar fiúk egyre azt mondották, hogy itt már én nem rendelkezhetek, mert én is csak egy fogoly vagyok. Élelmet jegyre fogunk kapni, s majd kapunk edényeket és tüzelõt. Jelöljem ki a konyhai személyzetet, s azok majd ruhát, fehérnemût és jutalmat kapnak. Aztán jött még egy másik am. hadnagy is és autóval cipelt engem az elöljáróságra, bemutatott az ügyintézõ nõknek.

Ettõl kezdve minden hétfõn a névsorom alapján megkaptam a heti jegyeket és az élelmet a szakácsokkal fölvételeztem, s egy kis raktárban tároltam. Hetenként kétszer volt húsos étel. Kevés hús, kevés zsír, sok cukor. Az olaszok maguknak sokszor makarónit vételeztek. Mi magyarok sokat mérgelõdtünk azon, hogy az olaszok mindig operarészleteket, vagy egyéb dalokat énekeltek. Harsogott a környék az éneküktõl. Mi nem énekeltünk, nem tudtunk csak katonadalokat. Formálisan irodát kellett vezetnem, mert a fiúk közül egyik-másik beállt a lakosokhoz munkásnak. Amennyi elment rendszerint annyi jött másnap, illetve hoztak helyette másokat.

Május 20-a után egyszer csak elõállt 5 am. teherautó, s felrakták az olaszokat, s azt mondotta az am. tiszt, hogy hazájukba viszik õket. Ettõl kezdve nagy nyugtalanság lett a magyar fiúknál, merthogy õk miért nem mehetnek? Rám haragudtak fõként, mert én tudok németül beszélni az am. õrmesterrel. Egyik napon bejött kis táboromba egy magyar õrm. Azt mondja, hogy az utcán ment, s megállt elõtte egy dzsip, ott adták meg a mi címünket. Ezzel az õrmesterrel nem szívesen voltam, mert volt egy helyben lakó magyar nõismerõse, akit segített, s hordani akarta az ennivalót a mi konyhánkról Ez sokszor sikerült is neki, de én féltem attól, hogy az élelem készletnél esetleg rovancs lesz, s akkor jól elbánnak velem az amerikaiak.

Június elejének valamelyik napján cédulával felkeres bennünket 5 toprongyos, jól megtermett férfi, s elkezdik mondani, hogy õk zsidó munkaszolgálatosak voltak, de most felszabadult emberek, s én, illetve mi "kötelesek" vagyunk velük kivételesen bánni, táplálni, s hagyni pihenni, mert majd viszik õket Tel Avivba. õk nem hajlandók a többi közé menni, hanem vegyem õket az én kis barakkomba. Volt ott öt emeletes ágy, egy asztal, s polcok az élelemnek. És még volt egy kisebb rész, ahol az am. tiszt szokott írni, vagy rádiózni. Szerette a képes magazinokat, órákat nézegette, idõnként nekem is kiadta, s tört németességgel kikérdezett mindenrõl, õ meg elmondta, hogy nõtlen, s újságíró New York-ban. Az 5 zsidó férfi egész nap az am. parancsnokságon járkált, s ennek az lett a vége, hogy 2-3 nap múlva köszönés nélkül eltûntek. Az egyikkel Pesten találkoztam, textil-kereskedõ lett.

Újabb pár nap, s cédulával beállít 4 leány. Elmondják, hogy 2 zsidó, s kettõ magyar pesztra-lány. Most már nem maradnak, hanem a két zsidó lány majd lakást kap, s a két magyar lány nálam marad. Két-három nap, a zsidó lányok meghívtak kis lakásukba. Boldogok voltak, szívesek, s csevegõ gimnazisták. A két magyar lánynak német neve volt, lehet, hogy õk is a Volksbund beszervezettjei voltak.

Most már jóra fordult az idõjárás és már kezdtek a fiúk napozgatni, de mindnyájan szomorúak voltunk. Hiszen vége a háborúnak, s csak mi magyar katonák nem mehettünk haza, hanem éjjel-nappal fegyverrel õriznek bennünket. Én az élelmiszer-jegyekkel, azok beváltásával, a könyveléssel, s az am. hadnaggyal való kínlódva beszélgetéssel valahogy megvoltam, de például Kiss zászlós egyre soványabb, egyre gyengébb, étvágytalan lett. Engem csak a munka és a beszélgetés éltetett, de biztos voltam, hogy rövidesen hazamegyünk, mert az am. hadnagy sokszor célozgatott rá, mert mint mondotta, csak tehertétele vagyunk Éger (Cheb) városának. Csak egy dolog nyugtalanított nagyon, hogy hogyan vészelte át Budapest az oroszok ostromát, s ki halhatott meg enyéimbõl.

Éger (Cheb) csinos város volt. Nem láttam bomba-sérült házakat. Sok házon mûemlék-tábla. Sok apró üzlettel dicsekedhetett. A kiszolgálás udvarias. Feltûnt, hogy az üzletek, mûhelyek ajtajain, vagy ablakain krétával, vagy meszeléssel, jó nagy betûvel ki volt írva, hogy "kutyák és németek nem léphetnek be". Egy pár üzleten az is szerepelt, hogy "Magyaroknak, németeknek és kutyáknak belépni tilos!". Aztán, ha valaki belépett és nem németül, nem magyarul, vagy nem csehül köszönt, akkor az üzletes németül kérdezte, hogy mit kér. Annyira sok német üzletes volt itt, hogy arra gondoltam, hogy mi lesz ezekkel, mert már hallatszott, hogy az am.-ak majd kimennek, s jön egy újonnan felállított cseh katonaság a városba, persze oroszok is fognak nekik segíteni.

Június közepe utáni napok valamelyikén kérdezi az am. hadnagy, hogy mi négyen, érettségizettek, nem akarunk-e belépni az am. hadseregbe? Biztosítják, hogy nem visznek frontra, s két év után vagy leszerelünk, vagy továbbra maradunk. Megtanítanak angolul, de a szolgálatunk olyan szerveknél lesz, ahol kell a magyar nyelvtudás. Miután az iskoláinkban németül is tanítottak bennünket: ez nagyon jó, mert itt a németek között jelenleg sok magyar van.

A két fiatal karpasz. tizedes beállt hozzájuk, s pár nap múlva vadonatúj am. katona-ruhában, egy Ford-ról leszállva, meglátogattak. Persze õk nem gimnáziumban végeztek, mint én, görög helyett angolt tanultak... Nagyon kérdezte az am. hadnagy, hogy a zászlós és én miért nem akarunk nekik "segíteni"? õ mondta elõször, hogy odahaza nagy a felelõsségre vonás, hogy Budapest romokban van. Szegény anyámék, szegény feleségem... Ettõl kezdve én is búskomorságba estem és sokszor kérdeztem, hogy lehet-e már nekünk elutazni...

Másnap nagy kiabálással újabb latrinákat kellett készíteni, s a régiekbõl kettõt betömni. A cseh õrm. egy kisebb barakkban lakott, s mindig kiabált. Volt egyszer egy veréses lárma, mert az egyik katonámon egy német horogkeresztes jó ing volt. Nagyon kikapott a fiú, s én azóta állandóan zubbonyban jártam, mert az én ingemen is volt egy gyenge horogkereszt, t.i. ezeket az ingeket az am. katonák osztogatták a mi piszkos és lerongyossodott ingeink helyett. Az összepofozott és rugdosott fiúnk egész Pestig sebvédõ rongyokkal volt bekötözve.

Három nap múlva, nagy lárma közepette, hét vadonatúj ruhás cseh katona összeszedett minket és mindnyájunkat elvitt egy ismeretlen helyiség külsõ részén lévõ vasúti vágányokhoz, s bezárt bennünket egy teher-wagonba. Az ajtót kívülrõl bedrótozták, s egy szót sem szólva elmentek. Estefelé nagy mozdonyzaj, nagy sípolás-fütyülés és rákapcsolták wagonunkat egy tehervonatra. És vittek. Megálltak, tolattak, lekapcsoltak, felkapcsoltak, illetve rá- vagy oda kapcsoltak. A hajnali megálláskor aztán elpiszkáltuk az ajtó drótját, s megkérdeztük az egyik vasutast, hogy hová megyünk? Az nem tudott magyarul, de volt köztünk egy csehül gagyogó, s így megtudtuk, hogy vagy Magyarországra, vagy a SZU-ba visznek. Az majd ezután derül ki... Délre egy pokrócért elmondta a segéd-mozdonyvezetõ, hogy egyelõre Prágába vezeti a vonatot, s minket békében hagy. Amikor valahol megállt a vonat, mindig elõkerült egy-egy cseh vasutas. Kiabáltak, szidtak minket. Élelmet pokrócért a sajátjukból adtak. Tehetetlenek voltunk, nem mertünk lemenni sem.

1945. júl. 8-án megérkeztünk Prága egyik teherpályaudvarára. Sok sín, sok drótozott ablakú wagon. Azt mondja a segéd-mozdonyvezetõ, hogy lekapcsolnak bennünket a tehervonatról, s majd a pályaudvar egyik sarkára tolatja wagonunkat. Félve leszállunk, s látjuk, hogy több cseh vasutas jár-kel ott. Mondja az egyik, hogy bújjunk el, mert jöhet az õrség, s ez nekünk nem lesz jó. Alighogy ezeket mondja, megjelenik három cseh katona, s nagyon lármáznak, hogy mit keresünk itt? Kiabálja a többcsillagos parancsnok, hogy álljunk kettes sorba. Forduljunk egymásnak háttal, tegyük le kis csomagjainkat és lépjünk egymástól távol 5 lépésre. Szemszögbõl látom, hogy a három cseh összebeszél, s hallom, hogy "aki hátranéz lelövik"! Megint a szemszögbõl látom ahogy a cseh katonák csomagjainkban kutatnak-kutatnak. Látom, hogy a két beosztott cseh mindkét karja tele van valamivel. Vagyis kiderült, hogy jóformán csak az maradt meg, ami rajtunk volt. Hallom, ahogy elmennek a csehek egy odaérkezõ mozdonyon...

Két nap múlva jött az a nevezetes vonat, melyre rá volt írva, hogy Pestre megy. Jegy híján felmentünk a tetõre, s sok megállóval utaztunk. Egy óra múlva leáll a vonat, és minket lezavarnak a tetõrõl. Azám, de az oroszok nem engednek fel a vonatra. Azt mondják, hogy a tetõn nem lehet utazni, nekik kell a kevés utas hely és felerõszakolja magát vagy 50-60 orosz. Elment a vonat nélkülünk. Azt kiabálták, majd jön másik. Hát jött is másnap egy teli vonat, s felszálltunk. Fáradtak voltunk, mert az éjszakát a kis pályaudvar fala mellett töltöttük kint. Felszálltunk, de ismét a tetõre. Ezúttal egy jóindulatú fõkalauz féle azt mondotta, hogy majd ritkul a vonat, mert a következõ állomásoknál sokan le fognak szállni, ez napról-napra így megy. Megengedi, hogy ha ürül a vonat, bemehetünk jegy nélkül is! Akkoriban füstös mozdonyok húzták a vonatot, s nekünk a tetõn kellemetlen volt, mert csak a vonat elején volt a tetõn hely, tudniillik hátrébb orosz katonák voltak. Ezért amint lehetett lementünk. Nem egy csomóban ültünk, hanem csak egy kupéban.

Alighogy elfoglaljuk az üres ülõhelyeket, belép három hangos, fegyveres orosz. Egyik mellém ül, a másik kettõ a túlsó oldalra, bõszoknyás falusi nõk közzé. Kezdik kosaraikat átkutatni és amit találnak eszik is. Közben dúdolnak-morognak, vagy káromkodnak. A nõk beszélnek hozzájuk csehül, de aki teheti, a legközelebbi megállónál leszáll. A mellettem lévõ orosz valamit kérdez, s miután én nem értem, legyint és kérdezi, hogy "nyimetzki"? Mondom, hogy "nye", mert ennyit már tudtam. Elkezd bóbiskolni az orosz és lassan a vállamra borul. Hagyom, meg sem mozdulok. A másik kettõ két-három megálló után hirtelen feláll, nagyot rikolt, s leugrálnak a már megint mozgó vonatról. A harmadik orosz tovább alszik a vállamon, fegyvere az ölében, annak csöve az oldalamhoz ér. Na most nyugalom, nyugalom! Az alvó oroszom hirtelen felébred, s elkezdi kiabálni "voda, voda"! Nem mozdul senki, míg végre én felocsúdok, s rájövök, hogy víz kell neki. Veszem a kulacsomat, s adom neki. Megszagulja a dugót, s mondja "dobra". Hát azért tetszett neki a dugó, mert az pálinkaszagú volt. Mohón kiitta az egész vizet, majd ismét a vállamra borult, de elõzõleg megveregette a sápadt arcomat. Aztán hirtelen felébredt, s futva leszállt az éppen mozgó, s csaknem megüresedett kupéból. Látom, hogy a fiaim és a két leány mind az ajtónál szunyókálnak.

Egyszer csak felfigyelek arra, hogy felszáll egy fiatalember, s kezd az egyik ablak alsó résébe valamit bedugdosni. Ez ment úgy jó fél órát, aztán leszállt. Én megyek ahhoz az ablakhoz, s lesek be lefelé. Piros valami.

 Megnézem a padlónál, hogy nincs-e ott ajtócska-féle. Hát nyílik és kicsúszik vagy 50-70 egyszázpengõs. Piszkálom tovább. Hát 33.000 pengõ gyûlt össze! Be a zsebeimbe, kis hátizsákomba és nem értettem a dolgot. Mai napig sem tudom, hogy mi volt ez. Pénzhígítás, vagy mi a frász?

Azóta is kérdezem magamban, hogy a katonának meg kell szökni???