Apám, Márk Géza életrajza

Márk Géza 1910. július 30-án látta meg a napvilágot Gerebencen. Ez a bánáti falu ma Szerbiához tartozik Grebenac néven, Fehértemplom (Bela Crkva) közelében található.

Apja, Márk János a csendõrségnél szolgált, de a Tanácsköztársaságban a századosságig vitte, amiért aztán évekig bujkálnia kellett, apám a húgával és a mamájával élt hármasban. Ezalatt, Trianon után, Gerebenc Szerbiához került. Megkérdezték apám mamáját, hajlandó-e fölesküdni a szerb királyra? Mivel erre nem volt hajlandó, néhány órán belül össze kellett szednie, amit tudott és annyi holmival, amit õ és a két gyerek gyalogosan el bírt vinni, azon nyomban el kellett hagyniuk Szerbia területét. Magyarországon aztán néhány évig rokonoknál húzták meg magukat, mindaddig, amíg végül nagyapám elõkerült. Ezután Mezõtúron telepedtek le és néhány évvel késõbb felköltöztek Budapestre. Nagyapámat, tanácsköztársasági szerepvállalása miatt, nyugdíjazták a csendõrségtõl.

Apám Mezõtúron, majd Pesten járt gimnáziumba. A jogi egyetemen szeretett volna továbbtanulni, de ehhez nem volt elég pénze, illetve elég jó tanulmányi eredménye. Versírással is próbálkozott, de miután Weöres Sándor ettõl eltanácsolta, fölhagyott vele. Végül adóhivatalnokként tudott elhelyezkedni.

A II. Világháború elején, sok éves udvarlás után, kötötte elsõ házasságát, Szabó Olgával. Gyerek ebbõl a házasságból nem született, a feleség 1944 Karácsonyán, Budapest ostromakor meg is halt.

A több éves katonáskodás után Apám az V. kerületi Elöljáróságon helyezkedett el. Itt ismerkedett meg a nála 14 évvel fiatalabb Kõvári Ilonával, akit 1947-ben vett feleségül. Egyetlen gyermekük született, Géza István, 1960-ban.

Az 50-es években Apám belekeveredett valamilyen koncepciós perbe -- sajnos szinte semmit se tudok a részletekrõl -- , ezért ott kellett hagynia a hivatalnokságot.

1953-ban Újpesten, a "Magyar Pamutipar"-nál tudott segédmunkásként munkát kapni. Késõbb kitanulta a villanyszerelõséget, majd végül ismét egyfajta irodista, un. "mûszaki ügyintézõ" lett. A Pamutipartól ment nyugdíjba 1975-ben, 65 éves korában.

Ezután még tíz évet dolgozott, utoljára a Mátyásföldi Önkormányzatnál, mint mezõgazdasági elõadó.

89 éves korában, séta közben esett el, combnyaktörést szenvedett. A második mûtétbõl már nem tudott felépülni, a baleset után alig több, mint egy hónappal csendben elaludt.